Ahogy ígértük, hétfőn a tapasztalatok, megbeszélések, a konferencián hallottak, valamint a verseny élményeinek hatását próbáljuk összegezni. A konferencián tíz ország sportvezetői vettek részt és nem csupán egyoldalú információközlés zajlott, hanem...
Ahogy ígértük, hétfőn a tapasztalatok, megbeszélések, a konferencián hallottak, valamint a verseny élményeinek hatását próbáljuk összegezni.
A konferencián tíz ország sportvezetői vettek részt és nem csupán egyoldalú információközlés zajlott, hanem a szövetségben igenis meghallgatásra kerülnek a nemzeti szövetségek, ami dinamikus fejlődést predesztinál. Ugyan a hosszabb távú koncepciók még alaposabb kidolgozottságért kiáltanak (az olimpiai tagság kivételével, ami egyértelmű cél), mégis megannyi hasznos infóval gazdagodhatott minden résztvevő, akár egymás által is. Emlékeztetőül itt olvashattok a konferencián történt beszélgetésekről: https://hf3.hu/if3-world-championship-2019-backstage/
Ahogyan azt már biztosan tudjátok, az iF3 világbajnokságon a funkcionális edzés versenyzői vesznek részt, a mérési és lebonyolítási rendszer erősen hasonlít a CrossFit Games-re, ezért a CrossFit iránt érdeklődők könnyen azt hihetik, hogy ez egy sima CF verseny. És talán még valahol alappal is feltételezhetik, hogy ennek a sportágnak a másolása. A szövetség hivatalos álláspontja szerint sem kell a két sportágat, – és nem is érdemes – egy kalap alá venni! Mindazonáltal jelenleg még sok hasonlóság van a két vonal között, azonban a tesztek alapján való külön skillek mérése mindenképp más irányba mutat.
A rendezvény hete két részből állt: volt egy konferencia, illetve maga a világbajnokság. Az esemény ideje alatt rengeteg kiállító népesítette be a helyszínt. Talán épp az egyik, a kevés negatívum között, hogy vasárnapra igencsak elfáradtak a kiállítók, így az eredményhirdetésre már elillantak és egy félig üres csarnokban már más volt a hangulat. Ezzel szemben nagyszerű volt a Svéd szövetség szervezőmunkája, ahol az összefogás egy magas szintjét láthattuk: például az összes eszköz és állvány egy sportszergyártó által ingyenesen került kihelyezésre, ami ugyebár óriási segítség. A staff munkája előtt pedig megemeljük a kalapunkat, mert a teljes hetet – egyetlen, tízperces csúszástól eltekintve, ami egy ekkora rendezvény esetében azért elnézhető – zökkenőmentesen, probléma nélkül hozták le. Amiben talán még javulni lehet és kell is, az a technikai szervezés, ugyanis a követhetőség és a látványosság még fokozható lenne. Azonban biztosak vagyunk abban, hogy a sportág fejlődésével arányosan ez a mostaninál is élvezetesebbé válik majd!
A versenyen kicsit nagyobb hangsúlyt fektettek a szervezők a csapatversenyre és nem csupán azért, mert minden napon ők kezdték a versengést. Ez valamennyire tudatos is, azt sugallva, hogy ez a sport nem csupán egyéni, hanem sokkal inkább közösségi irányba szeretne kiemelkedni. Talán az egyetlen feladat, mely kilógott a sorból, az a futás volt: talán nem volt a legszerencsésebb külső térre vinni, hiszen így az olimpiai sportágak iránti elvárás kicsit csorbult: nem ismételhető, hanem függ a tereptől, míg a funkcionális fitnesz hivatalos standardjében egy mérhető és összehasonlítható gépen való futás szerepel. Ám valószínű ebben a stádiumban a látványosság oltárán ez az áldozat még belefért.
A 3 napos verseny végén, a vasárnapi napon már érezhető volt az atléták fáradtsága, hiszen mindent kiadtak magukból napi 2 alkalommal. Azonban a teszteknek, valamint a skillek külön vizsgálatának köszönhetően egy valóban igazságos felmérés született, ahol mindent kiadhatva bizonyíthatták a bajnokok, hogy érdemesek a világbajnoki címre. Apropó világbajnoki győztesek: egy remek ötlettel álltak elő a szervezők, ugyanis a beharangozókban egy győzteseknek szánt világbajnoki emblémával ellátott nyaklánc járt volna érem helyett a serlegekhez, melyet hétköznaponként is büszkén hordhatnak. Sajnos ez most elmaradt és az esemény rangjához képest gyengébb minőségű érmek kerültek az atléták nyakába. Azonban ha a nyaklánc ötlete megmarad, akár forradalmi újítást is jelenthet a versenyeken mindez.
A rendezvényt egy nagyon oldott és jó hangulatú after-party zárta, ahol a sportvezetők felhőtlenül ünnepelhettek a versenyzőkkel. Nagyon jó ötlet mindez a hangulat feloldására és a gőz kieresztésére, melyet mindenki kiérdemelt.
Kis szubjektív tapasztalat és útravaló Malmöből:
A funkcionális edzést sportszakmai alapokra kell helyezni, ahol az egészség, teljesítmény és életérzés háromszögben mindenki megtalálja a számára optimális megoldást. Ebben benne foglaltatik a CF atléták mezőnye, a versenyzői réteg, azonban ugyanúgy a rekreációs szinten sportolók tömege is. Egy olyan nagy közösség létrehozásában érdemes gondolkodni, ahol a közösségben nem lenézik egymást az emberek, hanem tiszteletet mutatnak a másik befektetett munkája és alázata iránt. Ezzel megteremteni a sport tömegbázisát, mely későbbiekben önmagából neveli ki azokat a versenyzőket, bajnokokat, akik méltán képviselhetik országunkat a Világbajnokságokon.
Ha már világbajnokság… Érdemes már most az elején leszögezni, hogy egy sportág nemcsak a világbajnokságon induló pár emberről szól, nem érdemes csupán ezekkel az atlétákkal azonosítani a teljes sportágat! Azonban mindenképpen el kell ismerni és meg kell hajolni az előtt a munka és teljesítmény előtt, amit ezek az atléták letesznek az asztalra a hétköznapi felkészülés és a versenyek ideje alatt egyaránt. Ők azok akik kitolják az emberi teljesítőképesség határait! De ez a sportág azoké is, akik hetente 2-3 alkalommal mennek le edzésekre és a saját képességeik határait feszegetik. Akik tesznek az egészségükért és igénylik a az odafigyelő, szakmai segítséget és hátteret. Azoknak akik még nem probálták, nem kell megíjedni, hiszen a kezdet mindenkinek az alapoknál kezdődik, de alázattal és kitartással elérhető az a teljesítmény melyről most nem is álmodnak. Bármely sportot megvizsgálva egyértelműen látható, hogy nem csak a versenysport létezik! Nem lesz mindenki kerékpár, vagy éppen futóatléta, aki rendszeresen, komoly szinten teker, vagy éppen fut. Ugyanígy szükség van a funkcionális edzésben is a szélesebb körű rétegre.
Mindezt persze a megfelelő szakmai háttér kialakításával, egy átlátható rendszerben álmodtuk meg! Nem utolsó sorban pedig összefogással, egységességgel! Hiszen a sport mindenkié!
Összefoglalva: Malmöben tapasztalhattuk azt, hogy mekkora ereje van az összefogásnak, s azt is milyen csodálatos sport a miénk! Mit ad az emberek számára, mely lehetőséget nem szabad elvenni senkitől, aki része akar lenni ennek a nagyszerű világnak, amit a funkcionális edzés megmutat. A közösség tárt karokkal vár minket és a célok megegyeznek mind rövid-, mind pedig hosszútávon. Ráaadásul ennek a hétnek köszönhetően mi már testközelből tapasztalhattuk, hogy mi az, amit képviselni kívánunk, mi az, amihez csatlakozni szeretnénk!
Személyesen is láthattuk azt is, hogy micsoda dicsőség az atléták számára a hazájukat képviselni. Ezért bízunk abban, hogy jövőre már a Magyar lobogó is felvonásra kerül a világbajnokságon. Mi, akik tehetünk mindezért pedig egy közös cél érdekében felsorakozunk egy zászló alatt, egy nemzetet képviselve!
